2013. április 11., csütörtök

Költészet Napja

Magyarországon, 1964 óta minden évben, április 11-én József Attila születésnapján ünnepeljük a költészet napján. Ebből az alkalomból a nap során mi is megosztjuk veletek kedvenc verseinket, irodalmi mű részleteinket, melyek a szülőség élményével, a gyermeki fantáziákkal, élményekkel kapcsolatosak. 

Kíváncsian várjuk a Ti kedvenceiteket is! Ti mit olvastok szívesen akár a gyerekeknek, akár magatoknak?

WEÖRES SÁNDOR: ANYÁMNAK

Termő ékes ág, te,
jó anya,
életemnek első
asszonya,


nagy meleg virágágy,
párna-hely,
hajnal harmatával
telt kehely,


benned kaptam első
fészkemet,
szívem a szíveddel
lüktetett,


én s nem -én közt nem volt
mesgye-hegy,
benned a világgal
voltam egy.


Álmom öbleidbe újra
visszatér -
álmom öbleidbe újra
visszatér!


Alabástrom bálvány,
jó anya,
életem hatalmas
asszonya.


Énekem, ládd, néked áldoz,
félve lép.
Hajad: Pallas bronz-sisakja,
színe ép,


csak arcodon lett keményebb

minden árny,
mint a délutáni égen
vércse-szárny.


Első szép játékom,
jó anya,
gyermekségem gazdag
asszonya.


A kamaszkor tőled
elkuszált,
szemem a szemedbe
nem talált.


Így tűnődtem: «Mért szült,
mért szeret,
ha örökre élni
nem lehet?


Énmiattam annyi mindent
öl, temet!
mért nem tett a hóba inkább
engemet!»


A kamaszkor tőled
elkuszált,
férfi-szívem újra
rád-talált,


férfi-szívem a szívedre
rátalált,
megköszön most percet, évet
és halált.


Álmom karjaidba
visszatér,
álmom karjaidba
visszatér...


Erős ház, szép zászló,
jó anya,
sorsomnak nyugalmas
asszonya.


Majd ha cseppig átfolyt rajtam
mind e lét,
úgy halok az ős-egészbe,
mint beléd.

 
Szivárványcsúszda




Miklósa Jutkának 9 testvére volt, így ír a gyermeki fantáziáról:


MIKLÓSA JUTKA: ANYÁM, SZERESS ENGEM

Minden gyermeked közt
A leggyengébb vagyok,
A leggyávább vagyok,
Legszomorúbb vagyok -
Anyám, szeress engem.
Minden gyermeked közt
A legjobban szeress.
Meleg két karodból
Soha el ne eressz -
Anyám, szeress engem.
Az én lelkem könnyes,
Az én karom gyenge.
Nem - én nem vagyok az
Életre teremtve -
Anyám, szeress engem.



Ne feledkezzünk meg az apákról sem! Jékely Zoltán versében fokozatosan közeledünk a nagy, mágikus, csodálatos apához.

JÉKELY ZOLTÁN: APA-VÁRÓ

Kapuban állva, kisfiu, mezítláb,
piszkál lábujjal százlábut, gilisztát;
hosszan bámul pókhálót, hangyajárást,
hogy könnyebbé bűvölje azt a várást...

És végre csengő, áldott kis-harangszó,
megváltón s meg-megszázszorozva hangzó,
hogy elfeledkezik minden bajáról!
Mert a Kollégjum kapuja kitárul,

s az utca végén, fölnyesett, nyakigláb
akácok alján ott-terem, akit várt,
és jön-jön, hosszú léptekkel sietve,
hóna alatt száz dolgozat-füzettel.

Olyan nagy már, az árnyékból kibomlón,
mint egy órjás, tán ő maga a templom;
elől keskenyre gyűrt vadászkalapja
magasabb, mint a nagy torony sisakja -

És elborítja, mint valami felleg:
mily pöttöm ő roppant alakja mellett!
S most lehajol s félkarral ölbekapja:
az Isten, olyan erős az Apja.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése